Nézzük kicsit most más szemmel ezt a Marokkó nevű helyet.
Becsületes neve az országnak al-Magrib, ami történetesen megegyezik az iszlám szerint kötelező 5 napi ima negyedik, esti - naplementekori - ima nevével. Marokkó tehát a hely, ahol a nap lenyugszik az iszlám világban. Innen nyugatra már jobb nem is tekinteni, túl sok arra az amerikai. Az ország tehát az iszlám világ nyugati vége, itt látják majd először az emberek, hogy kel fel a nap az utolsó ítélet napján. Hát igen, van előnye annak, ha az ember Marokkóban lakik.
Az ország azonban annak ellenére, hogy ilyen "kulcsfontosságú" helyen van, mégis meglepően izolált: északra ott a Földközi tenger - EU - tehát arra a hétköznapi marokkói halandó nem nagyon tud menni. A legújabb szabályok szerint egy schengeni vízum benyújtásához igazolni kell, hogy x ezer euró van az ember birtokában. Ezen kívül van még néhány eléggé kellemetlen szabály, amelyeket tanulmányozva az ember látja, hogy:
csak az utazhat be az Unióba, ki már itt belehúzott a tutijóba.
Hát igen, mikor az EU országok vezetői arról elmélkednek, hogy az Unió országai számára a képzett munkaerő szükséges, akkor ez az itteni képzetlen szegény emberek számára azt jelenti, hogy akár csak turistaként az EU elérhetetlenül messze kerül. Persze Youssoufia lakói sem azért mennének mondjuk Rómába, hogy a több százezres kameráikkal videózzák az asszonyt a Colosseum előtt, mielőtt az teljesen összeomlik. Nem, például Badr bátyja azért akar Olaszországban dolgozni, mert meg szeretné csináltatni a fogait, az pedig errefelé sem két fillér. A fogazat állapota jól mutatja az emberek társadalmi státuszát. Akinek nincsen sok pénze, annak a fogai..... hát no comment. Az ok? Az élet! Itt jöttem rá, hogy a citrátkör tényleg működik, nem kell sokat enni, elég csak teázni az életben maradáshoz. A már sokszor említett büntető mennyiségű cukornak az árnyoldala a társadalom minden szegmensét érinti. Az, akinek épnek látszanak a fogai, a tehetős. Akiknél látható a cukor okozta amortizáció, nem. Az olasz srácokkal szoktunk is viccelődni:
-Keresett téged egy marokkói ürge.
-Tényleg? Kicsoda, hogy néz ki?
-Hát fekete a haja, barna a bőre, fekete a szeme.
-Wow! tudsz valami konkrétat is mondani róla?
-Jaj, igen, rosszak a fogai!
No de vissza az eredeti témához! Szóval az egyszerű napnyugati halandó számára az EU majdnem elérhetetlen. De hát akkor hova utazzon a szabvány marokkói, ha külföldre vágyik? Az algériai határ Nyugat-Szahara miatt zárva. Mauritániával sem akkora cimborák az előbb említett területnek köszönhetően. És akkor ennyi is volt. Nagyon érdekes ez az ellentét. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az arab világ minden része jelen van a marokkói otthonokban, a parabola antennáknek köszönhetően. A szomszédos országokkal azonban nem jó a viszony, ezért az ország izolált. Ahhoz, hogy az ember egy másik országba jusson repülni kell. Így nincs mit tenni, repülnek is, mindenhova. Majdnem minden családban van valaki, aki külföldön él. Az okok sokfélék lehetnek. Pl. arab leány, szép hanggal Egyiptomba megy, mert csak ott lehet sztár, itt az arab világ végén nem. Dubaj egy másik kedvelt célpont, de ugyanúgy Tunézia stb. És persze akkor még nem is beszéltünk az európai diaszpórákról. Ne is beszéljünk most róluk, beszélek róluk eleget máskor.
Az FCC-vel való szakítás egy sor eseményt indított el, aminek még nem látni a végét. Valószínűleg el kell hagyjuk a lakásunkat Taqadumban. Nagy kár, megszerettem azt a helyet, nincs kedvem másikhoz az utcsó napokban. Meglátjuk, mi lesz.
