Hát igen, azért Marokkó még mindig Afrika. Bármennyire is szép a belváros, bármennyire is csillogó az új villamos - 2 villamos vonal egy 1.8 milliós városra -, azért ez a hely még mindig eléggé távol van az európai, vagy a közép-európai fejlettségi szinttől.
Ami rögtön az embernek szemet szúr, az a népesség fogazatának az állapota. Persze erről a büntető mennyiségű, mindenütt jelenlévő cukor is tehet, de egyben ez egy másik tényre is felhívja a figyelmet. Az pedig nem más, mint hogy itt nincsen az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi háló. Ha a magyar egészségügyről az a kép él, hogy az ember csak ne betegedjen meg, mert ha kórházba kerül,akkor valószínűleg gázos vége lesz, akkor itt erre még rá kell tenni egy lapáttal. Mubarak pokoljárása az itteni kórházakban mutatta meg nekünk, hogy attól, hogy valaki eljut a kórházba, még nem biztos, hogy valamilyen kezelést is kap. Annak ellenére, hogy a rendszer a társadalom nagyobb része számára nem elérhető - a munkaadó és a vállaló is fizet járulékot, de ha az ember nem rendelkezik hivatalos munkával, akkor természetesen ez a dolog nem játszik - , még rendkívül túlterhelt. Egyik lány, aki elkísérte Mubarakot, mesélte, hogy az emberek nem a rendelő előtt, hanem a rendelőn belül ülnek a földön, és várnak a sorukra. Ezek azok, akik bejutnak. Az emberek egy nagyobb része nem jut be, vagy el, mert nincsen rá pénze. Ekkor marad a szuk, és a mindenféle népi gyógymódok. Lehet, hogy ezért olyan népszerűek még ma is?
A másik dolog a nők helyzete. Annak a régi, és eléggé szar magyar viccnek, hogy ha egy nő bejön a szobába a konyhából arra utal, hogy túl hosszú a lánc, itt még van némi aktualitása. A 2004-es nők jogaivak kapcsolatos reformok előtt eléggé "könnyű" volt itt a nők élete. "Könnyű" abban az értelemben, hogy nem kellett dönteniük semmiről, hiszen az összes döntést a férfiak hozták a családban. Egy nő a reformok előtt nem utazhatott egyedül, nem tanulhatott, csak ha a család rangidős férfi tagja erre áldását adta, stb. Ezt természetesen a rossz házasság felbomlása utáni gyermek elhelyzést, vagy az öröklést is messzemenőkig befolyásolta. A reformok óta valamelyest javult a helyzet. A jogi keret már megvan, de azt a társadalomnak még be kell laknia. A fejekbe, a mindennapi gondolkodásban még nem nagyon látni a reformokat. Youssoufiában és Taqadumban legalábbis nem.
Nagyon szeretem ezt a helyet, de nagyon nem tartozom ide. Tegnap beszélgettem Mouhcine-nel. Együtt járunk olaszra - kicsit elkezdtem olaszul tanulni - és mivel után mindig beszélgettünk vallásról, meghívott magához. Én szívesen tettem eleget a maghívásnak. Szép helyen lakik, a családi kovácsműhely felett. Sokáig beszélgettünk, de igazából nem jutottunk sok mindenre. Ő nem igazán érti, hogy én mindent megrágnék, megkérdőjeleznék, máshoz hasonlítanám, stb. Én meg kicsit unalmasnak találom, hogy ő kérdés nélkül elmerül az iszlám által számára megalkotott koordináta rendszerében, anélkül, hogy kérdéseket tenne fel - nem teheti, hiszen mélyen hisz benne. Ezért megmarad közöttünk a távolság. Benne is megvan a tolerancia, nem ítél el, de nem is érti, hogyan lehet így élni. Elfogadja, hogy ilyen vagyok, tisztel érte, de nem érti. És ezzel én is így vagyok. Sokat tanulunk egymástól, de igazán egyikünk sem tudja a másik gondoltait befogadni. Nekem hiányzik a kritikai hozzáállás, neki pedig hiányzik a hit és az elköteleződés. Szívesen összehoznám egy olyan európaival, aki még mélyen hisz a keresztények istenében. Érdekes beszélgetés lenne, sok mindenben egyetértenének.
Igen, talán az egyik legnagyobb különbség Magyarország és Marokkó között a tolerancia terén mutatkozik. És ez nem csak azért van, mert vendég vagyok. Egy hónap után látom, hogy itt azért a meglévő keretek között eléggé sokmindent megenged a társadalom a tagjainak. Aki aka, hord kendőt - niqábot, hidzsábot, ami jól esik, aki nem akar, nem hord. Aki akar iszik alkoholt, rommá szívja magát hasissal, kiffel, aki pedig nem, az nem. De ettól még egymással szóba állnak az emberek. Talán a nyugati hatás miatt is annyira változatos a társadalom, mégsem fújnak úgy az emberek a másságra, mint azt otthon éreztem. De lehet, hogy kicsit túlfújom, nem tudom. Mindenesetre azért itt sem lehet tabukat döngetni, vagy mégis? A múlt hónpban jelent meg egy hely magazin, amely címlapja a leszbikusokkal foglalkozott. Ennek ellenére én még itt nem láttam senkit nyíltan felvállalni a homoszexualitását. No igen, ez azért Afrika, méghozzá a muszlim Afrika.
