Igen, megint beszoptam a dolgot. Egy hónap itt tartózkodás után voltam olyan naiv és arrogáns, hogy azt hittem, most már simán le tudom szerelni a helyieket, akik turistára vadászásra élesítették ki az összes képességüket. Sajnos nem sikerült, megint csúnyán bebuktam sok sok pénzt, hétvégi viszontagságos kalandjaim színhelye Meknés volt.
Amúgy nagyon szép hely, lankás hegyek között terül el a város, egykori főváros, szép kis medinával (óváros), és a helyi viszonyokhoz képes egész ízlésesen felépített új városrésszel. Nem mellesleg Meknés környéke a marokkói bortermelés egyik fellegvára. A 10:12-es vonattal indultam Rabatból, és szűk két óra alatt már ott is voltam Meknésben. A 3 évvel ezelőtti vonatozáshoz képest nagy fejlődés van, tiszta, klimatizált kocsik, felsővezeték, minden ami kell. Most épül amúgy a helyi TGV Tanger és Casa között - azt mondjuk nem vágom, miért kell lehet, inkább az eddigi pályát fejleszteni, vagy a szegénységet csökkenteni ebből a pénzből, de hát ez nem is az én dolgom.
Megérkezvén Meknésbe, a pályaudvar előtt elkezdődik a küzdelem: mennyiért visz be a medinába? Első muksó 20 dirhámmal nyit. Miután Rabatban egy grand taxiért általában 4 dirhámot szoktam fizetni, rögtön leráztam az ürgét, és kerestem mást. Miután odajött egy csóka, hogy akkor mehetünk, ő órával számol, és mások is jönnek, no para, let's go, gondoltam, akkor hajrá, próbáljuk meg. Végül az óra 22-nél állt meg, de mivel szimpi voltam a csávónak, ezért csak 20 lett a vége. De legalább ugyanannyi, nem több. Ki is rakott a nagy téren, ami a csodálatos Bab al-Mansourra néz. Ez egy nagy kapu a medina bejáratánál. Nagyon szép. No ezen a téren, ami egykor a marrakeshi Jama el-Fna-val vetekedett - de már nem teszi ezt - fondorlatos módon elkezdtem keresni egy turista információs pontot. Meg is találtam: egy üvegkalitka egy használhatatlan térképpel. Mikor odamentem, hogy jobban megnézzem, odajön egy fekete kabátos muksó, hogy most máshol van az infópont, jöjjek, nézzem meg a térképet. Elvitt egy asztalhoz, ahol ott volt ugyanaz a térkép. Ha már infópont, akkor kértem egy térképet magamnak. Hogy az nincs, de ekkor az "önzetlen segítőmnek" mennyei fény gyúlt az agyában, ha nincs térkép, megoldjuk másképp. Itt követtem el a hibát, velementem. 5 perc múlva már láttam magam, ahogy bebuktam az dolgot, ő ment elől, mutogatott szép és kevésbé szép dolgokat, én meg caplattam utána, és intenzíven jobbra-balra csodálkoztam kamerával. Amikor az ember ilyen szituációba kerül, akkor már tudja, hogy ennek ára lesz. Ekkor még nem sejtettem, hogy turista pályafutásom egyik leggázabb buktája előtt állok. Mentünk, néztünk, fényképeztünk, bementünk boltokba - teljesen véletlenül, hogy akkor valami souvenirt az otthoniaknak, special price, just for you. Majd találkoztunk a vezetőn egyik évszázados cimbijével, és hárman folytattuk kötetlen, spontánnal tűnő sétánkat a városban. Egyszercsak kiértünk a medinából és olyan helyre, ahonnan szép a kilátás. Itt néhány kép után taxiba szálltunk, és átmentünk egy szembe lévő dombra, mert hogy a panoráma ugye. Nem volt rossz a panoráma, de itt már kezdett látszani, hogy az én terveim, és a vezetőm tervei nem igazán fedik egymást. Innen - szintén taxival - enni mentünk egy olyan helyre, hogy ..... De mivel eddig nem kellett beköltöznöm a WC-re, szerintem megúsztam. Ott ettünk valamit, és mentünk tovább, egy helyre, ahol premium quality wine from Meknést lehetett kapni. Adjak pénzt, majd a csávó megveszi, mert így olcsóbb. Adtam - nem kellett volna - egy 1000-ast - kb 2700 forint. Vett is két üveget, majd jött az ötlet, hogy akkor most mi hárman menjünk el egy helyre, és igyuk meg ezt a két üveget. Itt mondtam, hogy ez nem fog menni. Pénzt és bort azonban nem kaptam. Itt elhagytuk vezetőm cimbijét, és itt már mindketten tudtuk, hogy vége a szerelmnek, el fognak válni kettőnk útjai. 40 dirhámnyi baksis után sikerült leválnom róla. Aznap még egy ilyen ürgébe belefutottam. A hibás kérdés: ebbe az irányba van az xy? Az? Áááá, dehogy, gyere, majd megmutatom. Persze míg odaérünk nem tudni mekkora kerülőúton, egy csomó más érdekes dolgot látunk. Mikor pedig odaértünk, és az ember megköszöni, akkor adj pénzt, mennyi szép dolgot mutattam már neked.
Amúgy a medina nagyon szép. Nem tudom, miért hívják magukat a zöld városnak, ha minden kopott sárga színű, de egy idő után már nem mertem kérdezni, kellett a pénz a visszaútra. Valahogy a turizmus megrontja az ittenieket. Nem tudnak mit kezdeni a ténnyel, hogy idejönnek emberek, akiknek sokkal több pénzük van, mint nekik. Vannak olyanok, akik ezt egyszerűen nem képesek kezelni. És ez a kb 10% teljesen elrontja az egész dolgot a többieknek. Amúgy vettem megint egy puffot, nagyobbak mint az eddigiek, mintegy 3500 forintért. Voltam szép múzeumban is. Ezek a múzeumok nem a kiállított tárgyak miatt érdekesek. Általában régi paloták adnak helyet a kiállításoknak, ahol elképesztő szépségű belső tereket láthat az ember. Amúgy ez mindenhol jellemző: a ház kívülről jellegtelen, belül azonban a helyiségek nagyon igényesek, díszítettek. 3 hét után Youssoufia is más színben tűnik fel. Az utcák mocskosak, lehasznált minden, de a lakások itt is egészen luxus szobákat rejthetnek. Mindenütt kettősség.
Meknés szép hely, de egy napos város. A környéken vannak még látnivalók, de egy délután alatt ki lehet végezni a kötelező dolgokat a városban, és még sétálni és soppingolni is marad idő. Mikor elhagytam a medinát újra előjött Marokkó szebb arca - az emberek ismét pénz nélkül is hajlandóak voltak segíteni, egy helyi szabóval szóba elegyedtem az utcán. Nem volt közöny nyelv, de hát az itt nem is kell. Mindenesetre eléggé vegyes érzelmekkel távoztam a városból. Felüdülés volt visszatérni Taqadumba illetve Youssoufiába. A helyre, ahol nincsenek gazdagok, még sem akarnak folyamatosan lehúzni, sőt, ahol tudnak önzetlenül segítenek. Turistaként ez a hely eléggé nehéz, sokat kell harcolni. Aki viszont nem turista, annak egy csodálatos világ tárulhat fel a szemei előtt.
