Mi is az az Insallah faktor? Azt már írtam, hogy életemben nem kellett annyit várnom senkire és semmire, mint itt Marokkóban. Ehhez kapcsolódik az előbb említett dolog is. Insallah, mondják a helyiek sok mindenre. Holnap találkozunk, ha Isten is úgy akarja - ha Isten úgy gondolja, hogy mindketten életben maradunk a holnapi napig, akkor minden esély megvan arra, hogy találkozzunk. Az emberek fejében nagyon megvan ez a hozzáállás. Mivel mindent Allah irányít, ezért az ő hatásköre annak eldöntése is, hogy a mi általunk kezdeményezett dolgok közül mi fog teljesülni, és mi nem. Ha Isten úgy gondolja, hogy ez a dolog mehet, akkor az teljesül a jövőben. Ha viszont valami nem szándéka szerinti, az úgysem teljesülhet. Megfordítva, ha valami nem jön össze, azt lehet azzal magyarázni, hogy Isten így akarta a dolgot. Eddig az elmélet, ami viszont eléggé mókás módon hatja át a mindennapi életet, ezt neveztük el Insallah faktornak. Ha valaminek nagyon magas az Insallah faktora, az azt jelenti, hogy esélytelen, hogy teljesüljön. Ez többnyire azért van így, mert az itteniek az Insallah jegyében nem stresszelnek olyan dolgokon, hogy valamit időre kell megcsinálni. Példa: mikor megérkeztünk, a vendéglátóink azt mondták, hogy február utolsó hetében ellátogatunk a sivatagba. Azóta sem történt semmilyen szervezés e téren, de felhozhatnám mondjuk a személyes harcomat a meleg vízért is, amit már több posztban megörökítettem. Mindenesetre az Insallah faktor mindenhol jelen van, és ez kölcsönöz az embereknek egyfajta nyugalmat, amit eleinte a határidőről-határidőre élő európai agyam nem nagyon tudott befogadni, inkább lustaságnak véltem. Pedig nem az, inkább a sorsnak való kiszolgáltatottságba való belenyugvás ez, ami azonban nagyon sok esetben restséghez, nemtörődömséghez vezet. Ha isten akarja, úgyis bekövetkezik, ha nem akkor úgysem, itt az embereknek nincs is mit tenni. Vagy mégis? Az olasz srácok ezt úgy fogalmazták meg, hogy számukra két ember létezik Marokkóban, akik esetében az Insallah faktor nem érvényesül: Badr, és Mubarak. Valóban, ha ők azt mondják, hogy valami úgy lesz, akkor úgy lesz, de ha azt mondják, hogy valamit nem lehetséges megszervezni x idő alatt akkor tényleg nem. A legtöbb ember számára ez inkább úgy néz ki, hogy nagyon lelkesek minden új kezdeményezésért, de nem biztos, hogy ez a lelkesedés kitart a kivitelezés pillanatáig - hát igen, Isten nem úgy akarta.
Marokkó mint állam egyre érdekesebb és sokszínűbb számomra. Már eddig is idézőjelbe tettem a nemzetállam kifejezést, de mostantól inkább nem is használom. Az itteniek szerint az arab és a berber lakosság körülbelül ugyanakkora. Amúgy a berber a legutóbbi reformokig nem volt igazán elismert nyelv, a mostani próbálkozások is arra irányulnak, hogy a berber nyelv ne az arab egy nyelvjárásaként kapja meg az elismerést. Ehhez a két törzshöz jön még több más helyi etnikum, tuaregek, és más törzsek, akik a sivatagban, vagy a hegyekben laknak, de valamennyien marokkóiak, ha lehet erről beszélni, a nemzet részei. Ami viszont összeköti őket, az az, hogy a király alattvalói. Az "őshonos" törzsek mellett azonban számos más afrikai etnikum is jelen van, akik a sivatagon át érkeznek ide. Legtöbbjük Európába igyekszik, csak hát az a fránya határ, meg a tenger! Amúgy nagyon jellemző az itteni gondolkodásmódra az össze esküvéselmélet gyártás. Lehet, hogy ez az elnyomó rendszerek polgárainak egyik hobbija, lehet, hogy ez a nyílt társadalmakban is ilyen népszerű, nem tudom, de ezen is érdemes lenne elgondolkozni majd. Mindenesetre itt sokan azt gondolják, hogy II. Hasszán azért költöztett be sok feketét, hogy a helyi berberek és arabok ne lázadozzanak. Erre természetesen eddig nem találtam bizonyítékot, de jól jellemzi a helyi gondolkodást. Távoli hatalmasok, vagy hatalom sanyargatja a népet egy majdnem teljesen jól titkolt összeesküvéssel. Mondjuk mikor az ember megnézi a nemrég felbontott, az EU és Marokkó között egykor megkötött halászati szerződéseket, az mindenkinek jó volt, csak az itt élőknek nem. Mégis az EU volt az, aki felmondta a szerződést, nem a marokkói állam. Mégsem olyan szar dolog a demokrácia.
A következő bejegyzésben a király és a nép közötti viszonyba megyek majd bele, Insallah!
