Múlt héten elmentek a spanyolok. Két fiatal spanyol orvos érkezett hozzánk a múlt héten, és amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen el is tűntek. Hagytak egy zavaros levelet, amiben valami családi bajt említettek, de szerintem a baj azzal volt, hogy nem tudták nagyon elviselni a spártai körülményeket. A 21. századra kalakult egy olyan európai generáció, aki eljön marokkó szegény bugyraiba, hozza a csúcstechnológiás kütyüit, de már nem tud lemondani a luxusról. Isteni látvány volt, mikor a csupasz minimál lakásunkban, ahol a nagyszobában még mindig nincs világítás és este 10 fok alatt van a hőmérséklet, a fent említett kettős egyik tagja egy Ipadan nézett mozival ringatja magát álomba.

Tegnap voltunk Agdelben. Ez Rabat európai része, ez a negyed néhány utcából áll, amelyeken sétálva olyan érzésem volt, mintha Sevilla új negyedeinek egyikében sétálgatnék. Az elképesztő a dologban az volt, amikor láttuk , hogy a környezet mennyire determinálja a viselkedést. Ugyanis míg Yousoufiában mindenkivel kezet fog az ember, de legalábbis köszön, addig itt senki nem keresi a szemkontaktust, mindenki megy a maga dolgára, minta csak Európában lennénk. Természetesen az össze nyugati márka képviselteti magát ezen a helyen, de az egész agyon makett. Kicsit idegenül éreztük magunkat. Annak ellenére, hogy az itt épített lakásokban lévő fűtés miatt érezhetően melegebb volt, mégis az egész negyed sokkal ridegebb volt, mint a sokkal szegényebb Yousoufia utcái. Nem is megyünk vissza egyhamar. Nincs miért. Vagy mégis? Van ott ugyanis egy gyönyörű park, ahol lehet, hogy tudnánk frizbizni. Ahol eddig voltunk, nem volt olyan hely, ahol lehetett volna játszani. Vagy nincs zöld terület - népsűrűség - vagy olyan retkes, hogy ott inkább nem, vagy olyan meredek, hogy nem.

Tegnap a másik érdekes élményem az volt, mikor a minket vendégül látó szervezet - FCC - irodája melletti "kert" támadás alá került. Ez azt jelenti, hogy bár a város széle még messze van, a kertbe beszabadult egy csapat birka, és elkezdte enni a frissen ültettet növényeket, úgyhogy gyorsan ki kellett őket üldözni. Mire megjött a pásztor, aki a zegzugos utcákban valami elfogadható helyre kezdte terelni az állatokat, már megmentettük a "kertet". Amúgy itt a bioállattartás sajátos formája zajlik: ahol zöld terület van, oda kihajtják az állatokat. Ez praktikusan úgy néz ki, hogy van egy kisebb ligetecske Yousoufia és belső Rabat között. Ez a liget többfunkciós: a szabadidő kellemes eltöltésének helye mellett legelőként, és nem utolsó sorban illegális szemétlerakóként is üzemel. De ha a marokkói végre valahára elhatározza magát, és csinál valamit, akkor azt rendesen csinálja. Így nem háztartási hulladék kerül ebbe a szép kis ligetbe, hanem nagy mennyiségű ipari hulladék, többnyire sitt építkezésekről. Így aztán a park élvezeti értéke eléggé alacsonyra kerül. Sajnos ez a fejlődő országok egyik nagy problémája itt is teljes vállszélességgel képviselteti magát.

Hamarosan megpróbálok képeket feltölteni - lehet, hogy linkelt Picasa album lesz a vége....