Hogy az otthoniakat kicsit egye a sárga irigység, jelenleg 15 fok van, szikrázó napsütés, és a tavasz illata a levegőben. Sajna én a könyvtárban ülök, és ebből most nem sokat tapasztalok, na de majd délután.
Beállítottuk az IKEA al-Maghribíja típusú dohányzóasztalunkat az egyik szobába, nagyon kezd otthonossá válni a kecó Taquadumban (a negyed, ahol lakunk). Szégyellem bevallani, de még mindig nem jutottam el Hammamba.
A hétvégén Rabat belvárosában bandáztunk a lakótársaimmal, megnéztük a naplementét az óceán partján. Roy-c szavait idézve: Nem volt trehány. Tényleg meglepő, hogy itt délen mennyire gyorsan megy le a nap. Összesen már csak 3 hétvégém maradt itt Marokkóban, ezt szeretném kicsit jobban kihasználni, és többet utazni - már amennyire a pénztárcámon kifér. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Már annyi ajándékot kaptam, meg néhány dolgot vettem is magamnak, hogy halvány fogalmam sincs, hogyan fogok hazafelé beférni a bőröndbe. Édes kellemetlenségek.
Mubarak beteg, a gyomrával van valami baj. A gond csak az, hogy az egyészségügyi rendszer itt eléggé más, mint amit a mi kis poszt-kádári agyunk elképzel. A rendszer ugyanis magánklinikákra épül. Ezekre a helyekre járnak a szegény emberek is. Nem rég változott a rendszer, addig ha valaki tudta igazolni, hogy szegény, annak nem kellett fizetnie, az állam rendezte a cehhet. De ugye semmi sem tart örökké, főleg a szegényeknek járó ingyenes ellátás nem, egy olyan országban, ahol a társadalom eléggé kis része fizet adót, és ahol még mindig eléggé sok a gyerek - bár itt változóban van a helyzet kicsit. Az állam az elmúlt években elkezdett kivonulni az egészségügyből, ma az igazoltan szegények is csak kedvezményt kapnak a kórházakban, fizetni kell, nincs mit tenni. Ez sok ember kedvét is szegi, nem mennek orvoshoz, kivárnak, amíg lehet. Beszéltem egy helyi arccal - Badr testvére -, aki azért szeretne Olaszországba menni, és ott dolgozni, hogy kifizethesse a sok mentateától és a büntető mennyiségű cukortól leamortizálódott fogsorát. Többek között a drága EÜ rendszer miatt népszerűek a hagyományos gyógymódok - gyógyteák, gyökerek, stb. Ezzel együtt a helyiek elképesztő módon figyelnek arra, hogy mit esznek, és a bevitt táplálék összetevőiből messzemenő következtetéseket vonnak le. Pl, ha az ember a Harira nevő levest eszi, akkor jobb, ha az otthona közelében van, mert a lencse miatt - ami nyomokban tényleg megtalálható benne - el fogja majd az álmosság. Ezzel együtt néha tényleg működnek dolgok. Este lehet kapni valamiféle gyógyteát nem messze a házunktól. Olyan íze van, mint a mikor a Gabó féle Würzelt (gonosz, nagyon-gonosz rövid ital, amely valamilyen fa gyökeréből készül, és hosszú percekig maró, csípő érzést kelt az ember szájában, torkában, csak egészen elvetemült alkoholistáknak, vagy mazochistáknak ajánlott, de lehet, hogy megfázás esetén hatásos) negrósziruppal egy teába oltanák. Nagyon finom, kicsit csíp, és egy hatalmas energialöketet ad. A beleket viszont hosszútávon elintézi.
Amúgy én ennyi cukrot még életemben nem ettem, mint itt. Lehet, hogy a marokkóiak az oxigént is csak cukor jelenlétében képesek felhasználni? A mentatea csak a jéghegy csúcsa, minden édes, az édességek, pedig néha már annyira cukrosak, hogy képtelenség elfogyasztani belőlük többet egy-két falatnál. Ennek hatására nem is eszem annyit, mindennel olyan hamar eltelik itt az ember. Ami viszont nagyon tetszik, az a kenyerek kavalkádja. Minden napszakban más kenyér dukál - a legtöbb édes természetesen. Reggel egy kis édes pita, délben hagymás-babos-olivás lepény, este kukoricalisztből készült kenyér. stb, stb. Mindegyiknek megvan a maga markáns íze. Ezzel együtt a hagymáson kívül mindegyiket lehet medvesajtal és/vagy lekvárral kérni. Nem gondoltam volna, hogy a kettő együtt finom lehet, de fura módon az.
