Most, hogy már egy ideje itt vagyunk Rabatban, és megismertünk pár embert, egy közép-kelet-európai fiatal számára egészen érdekes folyamatok figyelhetők meg az itt élők, és az ide érkezők esetében.
Hogy ne mindig muszlimozzunk csak, kezdem az európaiakkal. Számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyire létezik egy valamiféle mediterrán összeborulás az olaszok és a spanyolok között. Sajnos a nyelvi különbségek miatt a franciák kicsit kívül esnek a körön, de nem 100%-os ez a kívülállás. A csapatban lévő olaszok, és spanyolok, között nem csak a nyelvi közelség teremti meg a cinkosságot. A közös pontok a történelemben, és a kultúrában is szembeötlőek. Esetünkben erre az is rátesz egy lapáttal, hogy a mi spanyoljaink, és olaszaink mind megfordultak már egymás országaiban, ott több időt töltöttek el, dolgoztak, tanultak, stb. Igen, és néha kell velük harcolni, hogy beszéljenek angolul, mert simán elmerülnek a spolaszban - egyik beszél olaszul, másik spanyolul, és tök jól megértik egymást - én meg nem. Kétségtelen, hogy létezik valamiféle európai mediterrán identitás. Jó lenne egyszer ezzel is foglalkozni egy kicsit.
Ami a marokkóiakat illeti, az itteni 30-40-es generáció közül meglepően sokan járták már meg Európában. Ez Norvégiától Olaszországig sok országot lefed. Köszönhetően a megszigorított bevándorlási törvényeknek ezek a férfiak általában nem maradhatnak Európában, és néhány év után jobb híján kénytelenek visszatérni Marokkóba. Mikor megkérdezem tőlük, mind azt mondja, hogy szívesen újra menne északra, de hogy nehéz, és hogy nem lehet. Itt természetesen megint előjönnek olyan dolgok, mint a muszlim és az európai világnézet. Számukra valahogy nem annyira fontos a nemzethez tartozás, mint nekünk. Minden európát megjárt férfi azt mondta, hogy nagyon szívesen visszamenne, megházasodna, és családot alapítana, hiszen az asszony előbb-utóbb úgyis belátja, hogy az iszlám a legjobb vallás. Ennek némileg ellentmond Mubarak esete, akinek el kellett hagynia Németországot, mert a német felesége feljelentette. Az asszony drogos volt, és Mubarak, mikor látta, hogy az asszony szúrja magát, tette, amit ilyenkor kell: hogy jobb belátásra bírja az asszonyt, megverte. Miután ez háromszor megismétlődött, a dolog, elnyerte a németektől - nem tudom, hogy lett-e bírósági ítélet, vagy előtte eljött-e - a retek feleségverő muszlim címet. Minden történetnek két oldala van. Sajnos Mubarak nem volt olyan intelligens, vagy nem ismerte a jogi és más intézményi lehetőségeket, hogy másként intézze a dolgot. Most a lánya Németországban él, és x ideje, nem tud róla semmit. Aki egyébként megjárta Európát legalább 2 idegennyelven beszél. A francia általában adott, ehhez jön az angol, és temrészetesen annak az országnak a nyelve, ahol éppen tartózkodott. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az itteniek általában beszélik a helyi arabot, a berbert, és a műveltebbek a klasszikus arabot is, egész elképesztő dolgokat lehet tapasztalni. Mubarakkal én például csak németül szoktam beszélni, de az olaszokkal a saját nyelvükön beszél a spanyokkal pedig olaszul - amit ők 80+%-ban értenek. Egy hossztávfutókat edző 40-es férfi Magyarországon általában kicsit talán oroszul kotyog, talán.
Elképesztő energia és tudásvágy van az itteniekben. A nyelvórákat át kell vinni a jövő héttől a közeli iskola épületébe, mert annyian jöttek, hogy egyszerűen már nem férnek be az FCC-nek otthont adó házba.
Ha nem lenne olyan erős az Insallah faktor, akkor ez egy egész gazdag ország lehetne. Mondjuk el is vesztené azt a báját, ami miatt annyira szerethető. De mi is az az Insallah faktor? Hadd tartsam fenn most ezzel a feszültséget, a következő postban erről is lesz majd szó!
