Óóóóóh igen!
Tegnap előtt el kellett hagynunk a taqadumi bázisunkat. Az fcc-s arcok megint csak varázsoltak, de nem csináltak semmit, így a mai dátum helyett már szombaton mennünk kellett. Nem volt gáz, de a szombati nap teljesen ráment a költözésre. Felpakultunk mindent egy kisteherautóra - már készül egy kisebb összeállítás a helyi tuningcsodákról - magunkat is beleértve, és elindultunk az új kecóba, ami a Medina szívében van.
Nagyon nagy flesh volt a kisteherautó platójén bevenni a belvárost. Mindenkinek lehetett integetni, lepacsizni a motoros arcokkal az úton, vagy együtt nevetni a BKV-s buszsofőrökkel. Csodás volt.
Az új lakásunk eléggé mnimál, de nagyon sok lehetőség van benne. Egy egész lakás, tetőterasszal csak a miénk a Medina egyik legkirályabb helyén. Melegvíz szerintem már nem lesz, míg itt vagyok, de már megtaláltam a város egyik legpatinásabb hamamját, ma vagy holnap megnézem belülről is!
A mai nap a tavasz-nyár első igazi napja. E sorokat az egyetem kampuszán rövidnadrágban és pacskerben gépelem éppen. Március 26-án ez azért nem rossz! Tegnap éjjel kimentünk az óceánpartra. Van ott egy hosszú móló, ott néztük az óceánt. Szerencsénk volt, végül nem kaptunk zuhanyt a fejünkre a felcsapódó hullámoktól, bár néha közel voltunk hozzá.
Két napom maradt csupán, kevésnek érzem, túl sok mindent szeretnék még csinálni, de már nem nagyon lesz rá idő. Ez van, megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. Holnap még lesz egy utcsó arabórám aztán vége, szerdán már nem tanulok, csak csomagolás, és turistáskodás - este pedig irány a reptér, másnap hajnali 1:20-kor indul a gépem Rómába. Ott egy laza 10 órás várakozás, és aztán irány a naptalan kelet.
Tegnap találkoztam egy magyar házaspárral, nagyon aranyosak voltak, a kutyájuk - Perec névre hallgat - vitte a helyiek számára a showt. Lehet, hogy a vallás miatt, de itt az emberek alapjáraton tartanak a kutyáktól. Az a szitu jut eszembe tegnapról, mikor egy kb 30 centi magas kutyához odamegy a kisgyerek - mert még nem tanulta meg, hogy félni kell - és elkezd vele ismerkedni. Ezt a kigyúrt apa nézi, és lassan, pókerarccal, de rettegéssel a szívében közelíti meg az ebet. Muszáj odamennie, hiszen a családfő, és nehogy nehogy legyen a gyerekkel. Meg azért erőt is kell mutatni, de az egész emberen látszik, hogy azért tart ettől a veszedelmes fenevadtól.
Temarai partszakas amúgy szintén egy tanulmány: egy nem túl rosszul kinéző partszakaszt sikeresen itt is elrondítottak retkes és régi műanyag kerti bútorokkal. De nem bántam, legalább nem turista patyomkin, ami a helyiek előtt elérhetetlen csupán az árak miatt.
Tehát még két nap. Mostantól a napjaim nagyon részében álturista üzemmódban leszek. Kalandra fel!
