A hétvégén Chefchaouenben voltunk. A Rif-hegység szívében. A hely csodálatos. Olyan, mintha az ember összegyúrna Toscana-t, Fokföldet, és - hihetlen, de igaz, - Marokkót. A Chefchaouen kék és fehér város. Emiatt azonban még nem lesznek a helyiek automatice MTK szurkolók. A kék szín egyébként azért jön be a helyieknek, mert - mint később megtudtam - a világos kék kevésbé veri vissza a napsugarakat, mint a fehér. Ezzel lehet, egy kicsit a meleg ellen védekezni. A városnak saját forrásai vannak, a helyeik nagyon büszkék is a város vizére. Sok csap van, és pang az ásványvíz biznisz. A vezetékrendszerrel viszont valami nagyon nincs rendben, és ez párhuzamba állítható sajnos a bélrendszerem általános állapotával is. Remélem, a finom helyi rabati csapvíz majd helyreránt egy kicsit a következő napokban.
A hely maga csupán 660 méter magasan van, de gyönyörű, több, mint 2000 méter magas hegyek veszik körül. Itt is igaz a turista-szabály: a marokkóiak sötét oldala előjön amikor nyugati turistát látnak. Ebben valószínűleg szerepe van a kétségbeejtő szegénységnek.....
Irtó jó volt viszont végre kiszakadni a városból. A városban csönd honolt, a madarak csicsergését nem nyomta el a város zaja. A levegő tiszta, az emberek - ha épp nem akarnak mindent eladni neked - kedvesek, többszóval: hegyvidéki idill marokkói módra.
Ez már az északi övezet, így a franciát itt felváltja a spanyol, mint második nyelv. Most kicsit furcsállom is, hogy végül a spanyol nem lett hivatalos nyelv, beszélik fenn északon néhány millióan. Mondjuk a berbert is beszélik jó néhány millióan, mégsem hivatalos nyelv (még)...
Tudom, ígértem képeket Meknésről is. A tartoztást hamarosan rendezem.
Ez érvényes Chefchaouenre is.
