HTML

Marokkói kalandjaim

Ez a blog a marokkói Rabatban töltött időm krónikája. - legalábbis ezzel a céllal jött létre. Hogy mivé fejlődik, azt az idő majd eldönti

Friss topikok

  • TaZ (törölt): Mar epp irni akartam, hogz milyen jol alakulnak a dolgok, es minden rendben, erre megirod ezt a "h... (2012.03.14. 22:12) Március 14.
  • danielvekony: @TaZ: Ha egy kicsit hozzá tudok járulni a negatív előítéletek lebontásához, akkor már megérte a do... (2012.02.22. 17:45) Február 20. - Születésnap és a hatalom finom lehellete
  • mentesbali: boldog szulinapot foszerkeszto ur (2012.02.18. 19:57) Február 16. - a könyvtár bevétele
  • zsuzsib: Hát ez a perc is eljött, már nem vagyok blogszűz, és Dani ezt neked köszönhetem :) de komolyra (?)... (2012.02.12. 19:05) Február 12.
  • mentesbali: segitseg.blog.hu/ vagy ez. (2012.02.09. 22:56) Február 9.

Címkék

Archívum

Február 7.

2012.02.08. 15:32 danielvekony

A Minparc nevű helyen lehet internethez jutni. Ez egy utcai járólapokkal lefedett "park" ahol gyerekeknek egy két vidámparki kis játék van, illetve asztalok és székek, valamint bazi nagy LCD tv-k, hogy a népek nézhessék a focit. Ami nagyon tuti, hogy itt van vezeték nélküli internet. Ami nem annyira, hogy a gyerek dodgem felől, néha ütemes szutyok zene szól, itt nem fogok tudni dolgozni.

Miért nem jó családnál lakni? Mivel Yousoufia egy nem egy gazdag környék, ezért a családnál lakásnak vannak bizonyos velejárói. Az egyik nyilván az, hogy az ő szabályaik szerint lehet csak játszani. A másik, és ez a fontosabb: a rendelkezésre álló infrastruktúrával kell beérnie az embernek. Tegnap döbbentem rá, miért csak lányok lakhatnak családoknál, és miért nem szeretnek ők sem: Sokszor ugyanis csak egy ágy van az egész házban, így abban alszik mindenki. Ez rendszerint túl sok egy olyan embernek, aki nem ebben nőtt fel. Nekem is az lenne....

Tegnap voltunk egy étteremben a Medina tőszomszédságában. Velünk tartott Mubarak is, aki egy helyi 40-es férfi, és az olasz srácok már összebarátkoztak vele. Kicsit alkoholista, de nagyon nagy szíve van, és jó humora is. Elhívtuk, tartson velünk. Kicsit féltem az egész szitutól, de a végén egy csodás este kerekedett a dologból, a kajálás után ment egy nagyon jó arab zene. Mubarak táncra is perdült, és megmutatta a helyi virtust. Távozóban megkérdeztem, hogy ki az előadója a zenének, amit hallgattunk, mire a főpincér a kezembe nyomta az eredeti CD-t. Nagyon kevés van az itteni embereknek, de ha látják, hogy őszintén érdeklődsz, akkor megosztják veled amijük van. Cserébe így viselkednek veled is. Pl belebújnak a papucsodba, beleisznak a poharadba, beletörlik a kezüket a száradó törölköződbe. No para! Kicsit nehéz még néha, de ilyenkor kell egyet legyinteni, és hagyni az egészet, különben az ember a saját életét teszi pokollá.

Ma lesz az első arab óránk, félek, hogy nem lesz még túl nagy kihívás, hála Ármina óráinak, tudok olvasni, és alapdolgokat kommunikálni.

Megpróbálok kapcsolatba lépni Foad Ammarral, és a követséggel, és kihozni ebből a két hónappből, amennyit csak lehet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://danirabatban.blog.hu/api/trackback/id/tr774075304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása