Naszóval!
Amint már említettem, itt egy eléggé fura, társadalmi struktúra bontakozik ki a szemem előtt. Több elv szerint rendeződik ez a társadalom, ezeket fejtem most ki egy kicsit. Mint azt már említettem, Marokkó nem tekinthető klasszikus nemzetállamnak, több etnikum él itt egymás mellett, őket az iszlám, és a királyhoz való hűség köti össze, meg az, hogy végső soron mindenki marokkói lakos. Az iszlám és a királyhoz való hűség azonban két olyan pont, amely szorosan összefügg egymással. Mikor azt szeretnénk megérteni, hogy miért ragaszkodnak a helyi emberek annyira a királyság intézményéhez, és hogy a király miért örvend ennyire nagy tiszteletnek és megbecsülésnek, akkor - a kormánypárti média túlsúlya mellett - a király személyére kell koncentráljunk. A király ugyanis nem csupán politikai vezető, hanem egyben az ország legnagyobb vallási tekintélye is. Mivel ő az amir al-muminín - a hívők parancsnoka - ezért a politikai elsőség mellett a vallási és katonai vezetés is őt illeti meg. Mindennek természetesen vallási legitimációja van, amit kevesen mernek megkérdőjelezni. Ehhez jön még hozzá, hogy a dinasztia a Prófétáig vissza tudja vezetni a vérvonalát, ami egy ilyen szituációban finoman szólva előnyös dolog. Az eddigi leírás alapján egy pillérszerkezet szerű társadalom rajzolódhatnak ki a szemünk előtt, amelyben az etnikai csoportokat a társadalom élén álló király személye köti össze. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb. Ez a szerkezet ugyanis már régen bomlásnak indult, és felváltotta valamiféle plutokrácia. Az még nem teljesen világos, hogy a pénz és a palota hogyan fonódott össze, mindenesetre létezik egy, a palotához köthető politikai-gazdasági elit, amit makhzen-nek neveznek. Az iszlamisák választási sikerének egyik oka itteni elemzők szerint pont az volt, hogy ez a párt volt az egyetlen jól szervezett politikai csoport, amely még nem süllyedt el a korrupció mocsarában - mivel nem volt hatalmon még sosem - és volt egy vállalható alternatív politikai programjuk. Visszatérve a társadalomhoz, az jól látszik, hogy az eddig kormányzó politikai elit, a palota, és a gazdaság főbb szereplői között nagy az összeborulás. A nyersanyag kitermelést - foszfát - legfőképpen az ONA csoport cégei végzik, amely cég - milyen meglepő - a király többségi tulajdonában van. Érdekes lesz megnézni Marokkót 2-3 év múlva. Vajon az iszlamista párt vezetői mennyire tudnak beleülni saját kormányzati pozíciójukba? Ki tudnak-e építeni egy gazdasági bázist, elmerülnek-e a korrupció ingoványában ők is? Ma itt mindenki ezeket a dolgokat találgatja. Addig is marad a király az állam élén, megtartva egy pár kulcsfontosságú pozíciót a végrehajtó hatalom elemei közül - vallásügyek, és honvédelem. Kíváncsi leszek, hogy képes lesz-e felnőni a szerephez ez az új kormány, az iszlamista párt, és a koalíciós szövetségesei. Addig is marad egy két kor közötti átmeneten keresztülhaladó társadalom, ahol az etnikai hovatatartozás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a vagyon és az azzal megszerezhető társadalmi státusz.
Ez a dolog nagyon érdekel, még fogok erről írogatni. Beszélgetek itteni arcokkal, és egyre világosabb, hogy a marokkóiak félnek a forradalomtól. Erről és az itteni "arab tavasz" mozgalmáról kicsit később, bővebben is. Insallah!
